Az úgy kezdőtött,

hogy 2004. karácsonyára kapott Anyu Aputól egy lombikcsészét és egy Celine Dion A születés csodája című könyvét. Anyu rögtön tudta, hogy Apu ránk vágyik, így elmentek egy Kaáli Intézet nevű boltba Debrecenbe, ahol nagyon sok-sok pénzért vásároltak minket nagyon picike formában. Ideiglenesen elhelyeztek minket Anyu pocakjába, de mivel ott nagyon jól éreztük magunkat így kibéreltük azt hosszabb időre. Néha-néha ügy döntöttünk, hogy mi bizony már ki akarnánk bújni, hogy lássuk végre Anyut meg Aput, ezért Anyunak sos-sok időt kellett eltölteni egy kórház nevű helyen. De Anyu nagyon ügyesen vigyázott ránk és nem engedte, hogy idő előtt kibújjunk. Apu ez idő alatt egyedül szomorkodott otthon és minden nap meglátogatta Anyut és hozott neki mindenféle finomságot, amikből mi vidáman lakmároztunk. Egy nővérke nevű néni minden nap meghallgatta hogy dobog-e a szívünk és hetente megmértek minket. El is neveztek minket A és B babának. 37 hetet és 1 napot töltöttünk el ebben a meleg, kellemes otthonban amikor is Mikulás napján úgy döntöttünk, hogy mi is szeretnénk már Mikulás csomagot kapni és találkozni végre Anyuval és Apuval, meg valakikkel akiket úgy neveztek, hogy a Család. Délután 15.00 és 15.03-kor visítva adtuk ezt a világ tudtára. Cinkosunk ebben dr. Takács Tibor főorvos úr volt, aki a Miskolci Megyei Kórházban segített minket világra. Az A babából Lili lett, míg a B babából Zolka....

(a Mikulás csomagokat természetesen megkaptuk...)